Sokan titkolják, sokan nem néznek szembe vele, sokan nem is tudnak róla

Depresszió, szorongás, pánik

Depresszió, szorongás, pánik

A fóbia avagy tényleg olyan félelmetes lehet a mogyoróvaj?

2021. január 26. - MentalHealth

A fóbiák a szorongásos megbetegedések családjába tartozó problémák. Szenvedői irracionális félelmet éreznek bizonyos helyek, tárgyak, élőlények vagy adott helyzetek hatására. Ha ki vannak téve fóbiájuk tárgyának, intenzív stressz-reakció játszódik le az érintettekben, ami annyira erőteljes, hogy akár pánikrohamhoz is vezethet, és megnehezítheti a fóbiás (és környezete) életét.

Egyes fóbiák meglehetősen specifikusak: például az arachnofóbia (félelem a pókoktól) viszonylag sokakat érint ugyan, de nem igényel komolyabb életmód-változtatást, hiszen meglehetősen egyszerűen elkerülhetők a "pókos" helyzetek egy átlagember életében.
A klausztrofóbia (a szűk helyekkel kapcsolatban érzett félelem) már egy nehezebb dió, az összes liftet kerülni kell, sok nyilvános wc fülkéje se tágas éppen, a klausztrofóbiások hétköznapjai így jobban meg vannak nehezítve.
Nagyon nehéz helyzetük van a szociális szorongásos zavar (társas fóbia) szenvedőinek: ők a legtöbb társas szituációt stressz-helyzetként élik meg, bizonytalannak érzik magukat, rettegnek attól, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák magukat, és ez mentálisan teljesen lemeríti őket. Teljesen visszahúzódóvá válhatnak, minden olyan eseményt igyekeznek kerülni, ahol más emberek is ott lehetnek; egy ilyen fóbia a tanulás és a munka rovására is mehet.

A fentiek miatt elég nehéz megmondani, hogy mi az a pont, ahol egy fóbiásnak segítségért kell folyamodnia. Ha alig okoz gondot a hétköznapi életben a fóbia, akkor szenvedője általában nem érzi szükségesnek a terápiát. Viszont egy társas fóbia komoly problémákat okozhat a mindennapokban, így mindenképp érdemes beszélni a problémáról, és megoldást keresni rá, mert hosszú távon az nyilván nem megoldható, hogy elkerüljük például a munkába járást. 
A segítségkérés a fóbiák esetében sem könnyebb, mint bármely más mentális probléma esetében. Sokan nem igazán veszik komolyan a fóbiákat, hiszen elsőre gyakran nevetségesen hangzanak. Miért lenne halálfélelme bárkinek például a hányás miatt? Egy természetes folyamat, nyilván kellemetlen, senki nem szereti, de egy átlagember számára nem félelmetes, így, ha valaki nagy nehezen bevallja, hogy ő márpedig retteg a hányástól (emetofóbia), sokszor csak értetlenül néznek rá, rosszabb esetben legyintenek, mondván "senki nem szeret hányni", még rosszabb esetben felnevetnek, hogy "milyen hülyeség már". Ennél is durvább reakciókat eredményezhet, ha valaki arról beszél, mennyire retteg attól az érzéstől, hogy a mogyoróvaj rátapad a szájpadlására (arachibutyrophobia). Ha rákeresünk az interneten, akkor a magyar wikipédián is a "tréfás és elképzelt fóbiák" listájában van (nyilván a wikipédia nem egy tudományos oldal, de sokan olvassák, ezért sokakhoz eljuthat ez a "tréfás" fóbia). Ennek ellenére, akit érint, az nem fogja tréfásnak találni, ha mogyoróvajat kell ennie, sőt, valószínűleg komoly szorongásos reakciója lesz. Ráadásul nem fogja magát jól érezni attól a gondolattól sem, hogy valaki viccesnek találta a problémáját.
Azt kell megértenünk, hogy ezek a fóbiák is ugyanúgy léteznek, mint például a jól ismert tériszony (akrofóbia). Egyik lehet ritkább, mint a másik, de attól, mert valami ritka, attól a szenvedőjének nem lesz kevésbé kellemetlen. Segítsünk fóbiás ismerőseinknek legalább azzal, hogy elismerjük problémájuk létezését, és nem nevetjük ki őket.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://depresszioszorongas.blog.hu/api/trackback/id/tr2316400082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása