Sajnos egyre több gyerkőc életében bukkannak fel mentális gondok. Jelenleg kb tízből egy gyerek érintett valamilyen formában: szorongás, depresszió, figyelemzavar, obszesszív-kompulzív zavar, étkezési zavar, bármelyik jelentkezhet akár nagyon fiatal gyermekkorban is.

A gyerekkorban kialakuló mentális zavarok hátterében sem egy konkrét ok áll, ellenben vannak olyan tényezők a gyerek életében, amik növelhetik a kialakulás kockázatát:
- krónikus betegség (a krónikus betegségben szenvedő gyerekeknél akár 6szor nagyobb esély van mentális betegség kialakulására)
- mentális gondokkal küzdő szülő(k)
- egy közeli hozzátartozó halála
- a szülők válása, szétköltözése
- súlyos érzelmi és/vagy fizikai bántalmazás
- szegénység, hajléktalanság
- hátrányos megkülönböztetés 

A mentális problémákkal küzdő gyerekek 70%-a nem kap megfelelő kezelést, vagy nincs időben megkezdve a kezelésük.Ennek következtében a 18 év alattiak körében az elmúlt években nagyon megnőtt az öngyilkosságok száma, a 15-19 éves korosztályban az öngyilkosság a vezető halálok. Erre -szülőként különösen- elkeserítő gondolni, hogy egy gyerek hogyan jut el arra a pontra, hogy úgy érzi, nincs más választása. Miért érzi úgy, hogy nincs senki, akitől segítséget kérhetne, miért gondolja, hogy nem beszélhet a bajairól senkinek, miért a halált látja az egyetlen megoldásnak? Felnőttként is nehéz ilyen problémákkal megküzdeni, gyerekként még inkább elveszettnek érezheti magát az ember. A felnőtteknek óriási felelőségük van ebben, hogy észrevegyék, ha valami nincs rendben, hogy ne intézzék el egy legyintéssel, hogy "minden tinédzser magába forduló", hogy megkérdezzék, hogyan tudnának segíteni, hogy megérezzék, hogy hol van az a pont, amikor ők már nem tudnak segíteni, egyszóval biztosítsák a gyereknek azt a támogatást, amire szüksége van ahhoz, hogy ne érezze magát egyedül a bajával, ne érezze magát furcsának és megbélyegezettnek, és hogy úgy érezze, hogy előtte áll még az egész élet, és igenis van értelme az életének.