A pánikbetegség a szorongásos zavarok egy formája. A pánikbetegnek hirtelen -sokszor mindenféle közvetlen ok nélkül- jelentkező, intenzív mentális és fizikai tünetekkel járó pánikrohamai vannak. 

A pánikroham fizikai tünetei (objektív, kívülről is látható tünetek):
- erős és/vagy nagyon gyors szívdobogás
- izzadás
- hidegrázás, remegés
- mellkasi szorítás
- hasi tünetek (hányinger, hasmenés, stb)
- fulladásérzet
- gombócérzet a torokban

Mentális tünetek (szubjektív, csak az elszenvedő számára érzékelhető panaszok):
- rémület, rettegés
- halálfélelem

Egy átlagos pánikroham 5-30 percen át tart és bármennyire félelmetesnek érződik és látszódik, nem jelent fizikai veszélyt a betegre. Az érintettek viszont ezt nem így élik meg: ők úgy érzik, hogy minden egyes roham alatt a túlélésért harcolnak, a heves szívdobogás mögött infarktust sejtenek, a gyors légzés a fulladás biztos előrevetítője, a szédülést és zsibbadást az eszméletvesztés első lépésének gondolják. 

A rohamok jelentkezésének gyakorisága egyénenként változó, lehet havonta egy-kettő, de akár heti négy-öt is. 

A pánikrohamok is jelentősen korlátozhatják egy ember életét, ugyanis a pánikbetegek aktívan próbálják elkerülni azokat a helyzeteket, ahol korábban pánikrohamuk volt. Az első pár roham után elkezdenek rettegni, hogy a roham újból előjön, és már előre félnek attól a rettenetes érzéstől, amivel a roham jár.
Kognitív viselkedés-terápiával, pszichoterápiával -ugyan lassan, de- biztosan kezelhető a pánikbetegség, viszont gyakran fordulnak gyógyszeres segítséghez (antidepresszáns) is a terapeuták annak érdekében, hogy a betegek tünetei minél gyorsabban csillapodjanak, és ne kelljen folyamatos rettegésben élniük.