A legjobb módszer a pszichoterápia. Legalábbis hosszú távon ez a legjobb módszer. Viszont a pszichoterápia nem hat egyik napról a másikra, így egy kezdődő pánikroham esetén nem igazán lehet hirtelen "előkapni", mint csodamódszert.
Ellenben vannak technikák, amik gyönyörűen hathatnak, képesek lecsillapítani a lavinaként ránk omló pánikot.
1. Valakinek a hideg levegő jön be. Ez főleg a fulladásérzéssel küzdőknek lehet hasznos, a friss, hideg levegő sokszor el tudja nyomni a fojtogató-torokszorító érzetet.
2. Mozgás. Egy dinamikus séta, helyben futás, valami nagyon aktív, nagyon pörgős mozgás. Ez a remegőknek jöhet jól, amikor az izmok reszketése felül van írva egy még erőteljesebb mozgással. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb pánikrohamban szenvedő rosszabbul érzi magát fekve, mert akkor semmi mást nem érez az ember, csak az iszonyú szívdobogást, és semmi más nem jár az agyban csak a félelem.
3. Színezés, rajzolás. Ez szintén kontroll alá helyezi az izmokat, az agy is el tud lazulni tőlük, egyszer csak elmúlik a félelem, és már csak a rajzra koncentrálunk.
4. Éneklés. Ha énekelünk, endorfin szabadul fel bennünk, és csökken a kortizolszint (stresszhormon) a testben. A légzésnek is meg kell változnia, így a kapkodó légzés le tud csillapodni a pánikkal együtt.
5. Meditáció, légzőgyakorlatok. Ez nem könnyű, de nagyon hatékony, ha tudatosan próbáljuk lecsillapítani a légzésünket.Segítheti a folyamatot, ha lassan számolunk is közben,ez is el tudja terelni a figyelmünket a masszív halálfélelemről.
6. Földeléses technika. Ez egy kiváló módszer, hogy eltereljük a figyelmet a pánikról: keresni kell a környezetben 5 dolgot, amit látunk (bármilyen tárgy vagy élőlény a környezetünkben), 4 dolgot, amit meg tudunk tapintani (ruhaanyag puhasága, fatörzs durva felülete, stb), 3 dolgot, amit hallunk (autók zaja, a melletünk ülő szuszogása), 2 dolgot, amit meg tudunk szagolni (illetve érezzük a szagát, pl kipufogófüst, parfüm), és 1 dolgot, aminek az ízét érezzük (fogkrém, rágó, stb).
Bármelyik gyakorlat használhat, ki kell tapasztalni, hogy melyikkel legkönnyebb leküzdenünk a rettegést.
Mielőtt bárki nekem esne, hogy könnyű mondani, hogy ezt vagy azt kell csinálni, amikor az ember se mozdulni, se gondolkodni nem tud a pániktól: én is pánikbeteg voltam, tudom, hogy iszonyú nehéz, de lehetséges kibillenni a bénultságból. Ha minden egyes rohamnál van erőnk bevetni valamelyik technikát, akkor egyre könnyebb lesz, sokszor már a roham közeledtekor lesz esélyünk közbelépni, így a halálfélelemig el se fogunk jutni. Így egyre könnyebb lesz a következő alkalommal szembeszállni a feltámadó pánikkal.
